Carbonara
Kevés étel van, amin ennyit lehet vitatkozni.
Tejszín kell bele?
Fokhagyma?
Bacon?
Egész tojás vagy csak sárgája?
Most nem vitatkozunk. Megtanuljuk az alapot.
A carbonara lényege néhány egyszerű alapanyag és egy nagyon fontos technika: úgy kell krémes mártást készítenünk a tojásból és a sajtból, hogy közben ne legyen belőle rántotta.
Ennyi.
Nincs szükség tejszínre. A krémességet a tojás, a sajt, a guanciale zsírja és a keményítős főzővíz együtt adja.

Hozzávalók
Hozzávalók – 2 adag
- 200 g spaghetti
- 100–120 g guanciale
- 2 tojássárgája
- 1 egész tojás
- 60–70 g Pecorino Romano
- frissen őrölt fekete bors
- só a tészta főzővizéhez
Elkészítés
Így készül
A guancialét csíkokra vagy kisebb darabokra vágjuk, majd hideg serpenyőből indítva, közepes hőn lassan kisütjük a zsírját.
Nem kell alá olaj. Van neki sajátja bőven.
Közben a tojást és a tojássárgákat összekeverjük a finomra reszelt Pecorino Romanóval és bőséges frissen őrölt fekete borssal.
Sűrű krémet akarunk.
A tésztát sós vízben al dentére főzzük. A vizet érdemes a szokásosnál óvatosabban sózni, mert a guanciale és a Pecorino is sós.
És innen jön az a rész, amit érdemes megtanulni.
A kész tésztát a guancialéhoz adjuk, kevés főzővízzel összeforgatjuk, majd levesszük a serpenyőt a közvetlen hőről.
Ez fontos.
Jöhet a tojásos-sajtos keverék, és folyamatosan mozgatjuk, forgatjuk a tésztát.
Ha túl sűrű, kap egy kevés főzővizet.
Nem decire mérjük.
Figyeljük.
A cél egy fényes, selymes mártás, ami bevonja a tésztát. Nem folyik le róla, de nem is áll össze ragacsos masszává.
Ha túl nagy hőt kap, a tojás kicsapódik.
Ha megfelelően kezeljük a hőt, emulziót kapunk.
Mit tanulunk belőle?
A carbonara valójában tökéletes technikai gyakorlat.
Megtanít arra, hogy a hőmérsékletet ne csak a tűzhely gombjával szabályozzuk.
Megtanít emulziót készíteni.
Megtanít főzővizet használni.
És arra is, hogy ne egy számot vagy egy receptet kövessünk vakon, hanem nézzük, mi történik előttünk.
Ha sűrű: lazítunk.
Ha híg: tovább dolgozzuk.
Ha krémes, fényes és szépen bevonja a tésztát:
kész.
Nem azért, mert eltelt a receptben szereplő idő.
Hanem mert látjuk.
Ne recepteket tanuljunk.
Tanuljunk meg főzni.
